Élő működésünk a mesékben

Régóta foglalkoztat a mesék és a Biologika kapcsolata. A Pompás Napok Nagykövete lévén felkérést kaptam az Pompás Napok két Alapítójától egy cikk írására, ami a Pompás Napok blogjában jelent meg.

Folytatás

Vadasparki szösszenet

A Szegedi Vadaspark nyári táboraiban meséltem hétről hétre 2020 nyarán Takács Katalin mesemondó társammal önkéntesként hétről hétre. Felejthetetlen élmény lett!   Egyik délelőtt a Vadasparkban, a mesélésem kellős közepén odajött a csoportból a legkisebb fiúcska. A hétéveskét láthatólag nem zavarta, hogy egy történetben vagyunk. Azt hittem, a mosdóba akar kikéredzkedni. Már magamban pörgettem a választ, hogy mi tévő legyek, hiszen van még 20-25 perc a foglalkozásomból. Aztán azt kérdezte halkan: – Megtörölnéd a szemüvegem? – A szoknyámmal jó lesz? – kérdeztem vissza csendesen. “Igen”-nel válaszolt. Megtöröltem gyöngéden a lencséket a puha, cifra színű nyári kelmével, és aztán vissza is ült…

Folytatás

Mese “home office”-ban

2020 tavasza sok újdonsággal szolgált a mesemondók életében is. A technika kínálta eszközöket használtuk, hogy a mesefoglalkozások megmaradhassanak azok életében, akik szeretik az önismeret ezen formáját. Évek óta szoktam mesélni a szegedi Somogyi-könyvtár Agóra Mackó kuckó gyermekkönyvtárában. Eme szokásomtól a “home office” körülmények sem tántorítottak el. Ildikóval, a könyvtárossal megtartjuk a mesefoglalkozásaimat, még ha kevesebb számú érdeklődő hallja is, mint élőben, (amikor a Béke utcai iskola kisdiákjai jönnek el a foglalkozásokra). Egyik alkalommal, – annak okán-jogán, hogy a Pompás Napok módszertani képzésén ‘Öltözködés és viselet’ témában kiokosodtam, – a Csillagszemű juhászt úgy meséltem el, hogy a subáról és a cifra…

Folytatás

A megosztható öröm

 … azaz, mire jó a MESEFOGLALKOZÁS 2016 őszén, amikor elkezdtem mesefoglalkozásokat tartani, egy Mátyás király mesét vittem a csoportba. Mondandója az örök értékű emberi tartásról és az öröm megélési lehetőségeiről szólt. Az élőszóval átadott történetben arról meséltem, hogy egy igen-igen öreg -százesztendős- ember még Mátyás király elismerését is kivívja, hisz életbe vetett reménykedése, aggastyán kora ellenére is faültetésre  sarkallja. “Mátyás király a budai hegyek között sétálva, csudálkozva állott meg egy kert előtt. Egy igen-igen öreg ember fát ültetett a kertben. – Hallod-e, öreg – szólította meg a király -, talán bizony nem eleget dolgoztál ifjúkorodban? Most már pihenhetnél. – Igaz, felséges uram, eleget dolgoztam…

Folytatás

Hogyan szolgálják a mesék a testi-lelki nyugalmat?

Ezt az írásom tanáromnak: Boldizsár Ildikónak ajánlom hálás szívvel.    Az íj és a nyílvessző bár önmagukban is értelmezhetőek, mégis a nyílvessző kilövésének folyamata forrasztja a kettőt Egységbe. Ez a folyamategység adja az értelmet a két tárgy létezésének.    AZ ÍJ MEG A NYÍLVESSZŐ Két ember dicsekedett: – Az én íjam olyan remek, hogy nem is kell hozzá nyílvessző! – mondta az egyik. A másik azonnal rávágta: – Az én nyílvesszőm olyan pompás, hogy nem is kell hozzá íj! Yi, a tapasztalt íjász hallotta a dicsekvőket, és megkérdezte tőlük: – Íj nélkül hogyan lövöd ki a nyílvesszőt? És nyílvessző nélkül hogyan találod el…

Folytatás

Mátyás király udvarában

A Budai hegyekig repített minket képzeletünk 2018 májusának derekán a Béke utcai iskola elsős kisdiákjaival. Pont ott értünk földet, ahol hajdanán Mátyás király meglátta az almafát ültető 100 esztendős embert, amint szorgalommal, szeretettel munkálkodik. A mesehallgatás előtt magot is ültettünk, hogy fát növesszünk belőle: a lányok a kendő alól bújtak ki a földből, miközben a fiúkkal ‘cifra palotát’ vontunk köréjük. A trónteremben a király arany lócájára ültettük gondolatban a számunkra legkedvesebb tiszteletet érdemlő személyt: többen az édesanyjukat! Köszönöm a mesefoglalkozás szervezését, és a fotókat az Agóra könyvtárosának: Molnár Györgyné Ildikónak!

Folytatás

Nagy szemek

Véletlen-e, vagy sem, de történt pár napja, hogy Boldizsár Ildikó honlapján a hónap meséjét: A napékszer-ládiká-t ahogy elolvastam, másnap épp megnéztem egy filmet: a Nagy szemek-et. A két történet bennem összecseng. Az indiai mesében szereplő királylányt kitagadja az apja, – mint a mi magyar népmesénkben, – mert azt mondja: “Úgy szeretlek, édesapám, mint a sót.” A bolyongásra kényszerülő leány rátalál egy elhagyatott palotában “a” férfira, aki számtalan tűszúrástól fekszik bénultan. “A királylány éjjel-nappal csak ült, és húzkodta a tűket, miközben a szolgálólány a palotában tett-vett. Újabb két hét telt el, mire a királylány valamennyi tűt kihúzkodta a királyfi testéből, kivéve azt…

Folytatás

Volt egyszer egy mesekonferencia Békéscsabán

Volt(am) egyszer egy mesekonferenciá(n) Békéscsabán A MESE, AZ FELNŐTT MŰFAJ. Hogy is lehetne más, amikor régen az a kocsma maradt fönn, amelyikbe a mesemondója miatt többen jártak. A kocsma pedig a felnőttek színtere, ugyebár. Koszecz Sándor – Életfa Kulturális Alapítvány Mesekonferencián jártam 2017 novemberének elején Békéscsabán. Rendkívül színvonalas, és szívet gyönyörködtető program volt, melyről kedves emlékek maradt meg bennem. Szereplői közül a teljesség igénye nélkül emelek ki egyet-kettőt. A nepmese.hu oldal megszületéséről sokat megtudhattunk az Életfa Kulturális Alapítvány elnökétől, Koszecz Sándortól, aki az elmúlt évtizedek szorgos tevékenységéről anekdotázott. Arról a hőskorról, amikor még a nyári táborok a saját épülő házának…

Folytatás