Még javában a XX. századot írtuk, amikor elkerültem szülővárosomból, Monorról. Szegeden, a tanárképző főiskolán szereztem diplomát, majd a napfény városa évtizedekre rabul is ejtett. Bár igen hamar másféle elfoglaltságot kínált az élet, mégis tanárnak éreztem magam mindvégig, és képeztem magam ez idő alatt is. Szerencsés vagyok, hiszen az elsők között végezhettem el Boldizsár Ildikó pedagógusoknak meghirdetett képzését, és így 2019 tavaszán a Metemorphoses Meseterápiás Módszer vizsgázott alkotó-fejlesztő meseterapeutájává váltam.
Egy rég formálódó álom valósult meg evvel, hiszen világomnak és környezetemnek úgy tudok hasznára lenni, hogy közben gyermekkorom gyöngyszemei: a népmesék is velem tarthatnak.
A mesék pedig teljesítik sok ezer éves feladatukat: egy bölcsebb és szebb világot formáló közösséget képesek életre hívni.
Nem felolvasom, hanem élőszóval mondom a mesét, amivel magam és hallgatóságom középpontba rendeződését, megnyugvását szolgálom.
A történethallgatás, emberi szükséglet, így mesefoglalkozásokat is életkortól függetlenül bármely korosztálynak tartok. A mese egyébként is a felnőttek műfaja volt a történelem előtti időktől kezdve, ezért mesélek szívesen nemcsak gyermekeknek, hanem a „régebb óta” fiataloknak is.
Jártam már könyvtárban, meseponton, jurtában, táborban, ligetben, közösségi házban, sókuckóban, baráti körben, vadasparkban, fesztiválon és szakmai konferencián is mesét mondani.
2020 tavaszán az a megtiszteltetés ért, hogy a Pompás Napok nagykövete lettem.