tartani, egy Mátyás király mesét vittem a csoportba. Mondandója az örök értékű emberi tartásról és az öröm megélési lehetőségeiről szólt.
Az élőszóval átadott történetben arról meséltem, hogy egy igen-igen öreg -százesztendős- ember még Mátyás király elismerését is kivívja, hisz életbe vetett reménykedése, aggastyán kora ellenére is faültetésre sarkallja.
“Mátyás király a budai hegyek között sétálva, csudálkozva állott meg egy kert előtt. Egy igen-igen öreg ember fát ültetett a kertben. – Hallod-e, öreg – szólította meg a király -, talán bizony nem eleget dolgoztál ifjúkorodban? Most már pihenhetnél. – Igaz, felséges uram, eleget dolgoztam – mondotta az öregember – de nekem öröm a munka. Bárcsak még sok esztendeig dolgozhatnám!
– Hány esztendős vagy? – Kerek száz. – S azt hiszed, örömét éred ennek a fának? – Ha Isten akarja – felelt az öreg -, örömét érem, ha nem: majd örülnek a gyermekeim meg az unokáim. Nem érdemes ezek öröméért ültetni? – Na, öreg – mondotta a király -, ha megéred a fa termését, hozzál majd nekem belőle. Igazán kíváncsi vagyok, megéred-e.
A folytatásából megtudhatjuk, hogy öt esztendő múltán, amikor az első termésből vitt Mátyásnak az aggastyán, a király hogyan ismerte el méltó módon az öreg ember igyekezetét.
A mesefoglalkozáson megemlékeztünk azokról az elődeinkről, akiktől eltanultuk gyermekkorban a munkálkodás, a tenni vágyás örömét, aztán arra kértem a jelenlévőket, hogy tekintsenek kicsit magukba. Gyűjtsék csokorba az utóbbi 5 évüket. Vajon mely cselekedeteik érdemelnek királyi elismerést – akár családjukért, közösségükért, akár saját fejlődésükért tették is.
A kikerekedő válaszokból az derült ki, hogy a környezetünkért vállalt munka lehet az öröm és az önbecsülés forrása. Müller Péter erről így fogalmaz:
“A levertség és szomorúság jól elvan önmagával, örömünket és boldogságunkat azonban csak akkor élhetjük meg igazán, ha van kivel megosztani.”
AZ ÖNBECSÜLÉS
Mérhetetlen módon nyomasztja a mai embert az önértékelés-letörés. Számba se vesszük sokszor elért eredményeinket, sőt legtöbbször csak a lehúzó érzésekre figyelünk, vagy éppen saját magunkat szapuljuk, és ez bizony kihat testi folyamatainkra is.
A mesefoglakozások céllal létrehívott találkozások. Az általam elmondott mese segít láttatni egy-egy élethelyzetet, amivel a hallgatóság azonosulni tud, és belső képeket teremthet.
A belső kép, azaz a képzelet nagymértékben hozzájárul a fiziológiás értékeink rendezéséhez. Megnyugvást szül a szépen záródó történet. Azonosulni enged a hőssel minket, és reményt ad, hogy lám mindenre van megoldás. Ötletet és biztatást kapunk arra, hogy igenis van nekünk is esélyünk a boldogulásra. A régi korokban a mesék a felnőttek okítását szolgálták, (nem úgy mint manapság, amikor gyermekműfajnak tekintik sokan). Szerencsére reneszánszát éli a mesemondás, és abban a szerencsében van részem, hogy engem is szívesen meghallgatnak néhányan, amiért nagyon hálás vagyok, mert ö r ö m a d n i, ö r ö m k a p n i!
Várlak szeretettel!
Orlik Ilona alkotó-fejlesztő mesefoglalkozás vezető
