2020 tavasza sok újdonsággal szolgált a mesemondók életében is. A technika kínálta eszközöket használtuk, hogy a mesefoglalkozások megmaradhassanak azok életében, akik szeretik az önismeret ezen formáját.
Évek óta szoktam mesélni a szegedi Somogyi-könyvtár Agóra Mackó kuckó gyermekkönyvtárában. Eme szokásomtól a „home office” körülmények sem tántorítottak el.
Ildikóval, a könyvtárossal megtartjuk a mesefoglalkozásaimat, még ha kevesebb számú érdeklődő hallja is, mint élőben, (amikor a Béke utcai iskola kisdiákjai jönnek el a foglalkozásokra).
Ildikóval, a könyvtárossal megtartjuk a mesefoglalkozásaimat, még ha kevesebb számú érdeklődő hallja is, mint élőben, (amikor a Béke utcai iskola kisdiákjai jönnek el a foglalkozásokra).
Egyik alkalommal, – annak okán-jogán, hogy a Pompás Napok módszertani képzésén ‘Öltözködés és viselet’ témában kiokosodtam, – a Csillagszemű juhászt úgy meséltem el, hogy a subáról és a cifra szűrről is megemlékeztünk meseközben.
Jobb híján egy-egy mesekönyv néhány illusztrációját hívtuk segítségül a gyertyagyújtás előtt, mielőtt belefogtam volna a mesélésbe. Aztán, amikor felidéztük a Csillagszemű juhász alakját, akkor nem mulasztottam említést tenni a pulikutyájáról sem. Meg is mutattam a kamera elé tartva azt a fekete fonalkutyust, amit egy évvel korábban a szegedi Pompás Napok: Népi játék mesével módszertani képzésén készítettem.
Évek óta lelkesen figyelem a Pompás Napok tevékenységét, segítem munkájukat, ahogy tudom. Bizonyára ez az igyekezetem vezetett el oda, hogy Komos Rebeka és Dr. Deák-Zsótér Boglárka felkért engem is, hogy legyek POMPÁS NAGYKÖVET, amelyet örömmel el is vállaltam.
A felnőttek számára is tartottam interneten keresztül foglalkozásokat. Az egyik, számomra nagy élményt jelentő Grimm-mese: Az aranyfonál volt, amit szintén a Pompás Napok szervezésében hallottam egy pár héttel korábban egy online találkozón.